SZIASZTOK! EZ ITT A KÖLYÖKIDŐ!

1989 januárjában hangzott el először ez a mondat, amikor egy tucatnyi vidám 10 éves bohóckodott, ügyetlenkedett a Magyar Televízió 1. stúdiójában. 1997-ben, a műsor megszüntetésekor már egy 5 órás ÉLŐ adást bonyolítottunk le, hibátlanul.

1989-ben Kremsier Edit-nek volt egy elfogadott műsorterve egy olyan sorozatról ami mindenféle hétköznapi témáról szól iskola, család, bevásárlás, jogérvényesítés. Felnőttek adtak volna tanácsokat, hogyan kell viselkedni egy egy nehéz helyzetben. Akkoriban nagyon népszerű volt a felnőttek körében az ABLAK c. érdekvédelmi műsor, ennek mintájára készült volna. Takács Vera szerkesztő-rendezőként betársult a műsorba azzal az ötlettel, hogy hagyjuk békén a felnőtteket, van elég gondjuk saját ügyeikkel, nézzük meg mit tudnak a gyerekek maguk elintézni. A rendező hozta magával azokat a gyerekeket, akik A világ legrosszabb gyereke c. filmjében és annak folytatásaiban szerepeltek. Elindultunk kisebb döccenőkkel 1989 januárjában, felnőtt műsorvezető nélkül,  hiszen a legöregebb a stúdióban a gimnazista Gaskó Balázs volt. Mindjárt az elején kiderült, mennyire hiányzott már a tv képernyőjéről, egy olyan műsor, ahol a nézőkkel azonos korú gyerekek tűnnek fel, a nézőkkel azonos problémákkal, örömökkel .

Élőben kezdtük, az 1. stúdióban. Az első adásban minden előfordult, ami egy élő adásban lehet, nem pattogott ki a kukorica, nem szólalt meg a debütáló szereplő, elveszett a kutya… Miért nem pattogott ki a kukorica? Mert egy lelkes és buzgó asszisztens észrevette, hogy be van dugva a konnektorba a rezsó és forró és jajj megsérül valaki,  gyorsan kihúzta. Hideg rezsón meg nem pattog a kukorica Így bukunk meg egy jószándékon. De valahogy Balázs ügyessége segítségével kikeveredtünk.

Ilyen műsoroknál mindig felmerül, hogyan kerültek be, miért pont ők és egyébként is. Rövid beszámoló a válogatásról

Persze legelőször többen voltunk. Sokan kezdtük, sokakról csak a
kegyetlen stúdió körülményei közben derült ki, hogy mégsem bírják,
volt aki megunta, és volt aki külföldre költözött… ez így van, alakul formálódik minden

Telemér, Makki Mari tervezte és készítette, műsorvezetői szerepre készült, A nézők nevezték el, sokan szerették, csakhát a szereplők és velük együtt a nézők is elkezdtek kamaszodni, vagyis már nem igazán illett hozzájuk a kedves bábfigura. Szóval nem Teleméren múlt.

Volt egy kutyánk is eleinte. Mirelit, kis pamacs pumi.

Balázsnak sok baja volt Mirelittel. Ő hozta a forgatásra a kutyát, aki ugyan nagyon szeretett forgatni, de lépcsőn járni nem volt hajlandó. És a forgatási helyszínre lépcsőn kellett jönni. Aluljárón át. Balázs úgy tanította meg Mirelitet, hogy a Kálvin téren néhányszor négykézláb lemászott a lépcsőn, aztán meg fel, többek megrökönyödésére. A terápia bevált,Mirelit miután jól kiszórakozta magát Balázs produkcióján végre hajlandó volt lépcsőn járni

1989 őszére kezdte felvenni formáját a műsor SŐT  már elindult a “folyt. köv.” Tulajdonképpen titokban. A gyártásvezetőnk kiszámította, hogy a műsor pénzéből, ha jól beosztjuk jutna arra, hogy kis történeteket forgassunk, ahol a műsorvezető gyerekekkel történik valami érdekes, hétköznapi , de mégis izgalmas dolog. Ettől kezdve az igazi rang az lett a kölykök között, ha valaki bekerülhetett a folyt. köv. -be. A miniszappannal megugrott a műsor nézettsége. Beindultunk . Az első folyt. köv.1989. szeptember

Elkészült az új főcímzene, Korom Attila zenéjével, a hozzáillő klippel, ahol minden szereplő nagy lelkesedéssel énekelt, bohóckodott, repültek a habos torták.